"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."

                                       Bródy János

Legyen a Sweethome a kezdőlapod

látogató van itt

Kattints ide!

A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott

2008. Párizs

"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."

   (Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)

Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.

A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.

A nevem Szabolcs Piroska Julianna
Más önéletrajzi adatot senki sem talál.
Megszülettem. Egészen mellékes, hogy mikor és miért.
Internetes portálról lévén szó, talán internetes "születésemről" kellene pár szót szólni, hiszen ennek jóvoltából tágult ki körülöttem a hétköznapokká szűkült világ. Fokozatosan találtam meg magam és a helyem ezen a virtuális és mégis élő porondon.
A versírás két évvel ezelőtt (2003.) kezdődött. Rímes játéknak indult. Később találkoztam olyan emberekkel, akik tovább lendítettek ezen az úton.
Az érzéseimet igyekeztem versben kifejezni.
Mennyi öröm és fájdalom van a sorok közt, talán csak én tudom. Ha téged, Olvasó, megérint, akkor már nem hiába voltak a gyötrődve töltött órák, nem hiába siklottak eufórikus lebegéssel ujjaim a klaviatúrán.
A verseim "kiszakadó lélekdarabok". Mindegyik elvitt belőlem valamit, és gazdagított valamivel.

A prózaírás olyan volt, akár egy folyó. Magamba zárt gondolataim olyanok voltak, akár egy föld alatti forrás. A felszínre vágytak, utat törtek. Egy képzeletbeli történettel jártam a lelkemnek kedves korokban, helyszíneken az általam megálmodott alakok életét élve.

Képtáram portréi egy sajátos ellentmondás példái. Volt időszak az életemben - csalódások sorozata, félelmek, szorongások - amikor nem éreztem szépnek az embert. Ám amikor rajzolni kezdtem, mégis az emberi arc volt az első, ami papírra került, lágy színű pasztellel festve. Talán igaza van Szophoklésznek " Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb."
 
Ez alatt a két év alatt nagy lépéseket tettem meg az életem útján. Voltak utak, amik keresztezték az enyémet, voltak, amik párhuzamosan haladtak vele rövidebb-hosszabb ideig, poruk keveredett az én utam porával. Kezdetben fájt, amikor belevesztek a távolba. Aztán elmúltak ezek a fájdalmak. Most megpróbálom kirakni a jelzőköveket, amelyek őket is jelzik az úton. Talán szövevényes labirintussá válik, talán nyílegyenesen visz....

Amit ezen az oldalon látsz, én vagyok. Még azok az írások és képek is, amik nem tőlem származnak. Azokat a költőket, írókat, festőket, művészeket látod, akiknek a műveivel azonosulni tudok. Végtelenül hálás vagyok nekik, hogy megszépítik az életet, nélkülük hangtalan és színtelen volna.

Sosem tartottam magam művésznek, mindössze kerestem a formákat, hogyan fejezzem ki, mi van bennem.

"Csak ami tenyeremen landol,
azt engedem én föl madárnak.
Többért hiába is sóhajtok –
lezuhan szív-borzadálynak."

Kiss Benedek

".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége."
Jasna 31.19