Voltam olyan szerencsés, hogy a Madách Színházban láthattam a
Cats (Macskák) című, T.S. Eliot versciklusa alapján A.L.Webber által színpadra álmodott musical első előadásai közül az egyiket, még a nyolcvanas évek elején. Azóta már gyakorlattá vált, ami akkor még újdonságnak számított, hogy a szerzők minőségi jóváhagyása nélkül nem készülhetett előadás sehol a világon. Persze, ennek a szigorúságnak megvolt a haszna. Olyan színvonalú előadások kerültek a nézők elé, amelyek a Broadwayn is meghódították a közönséget. A Madách Színház világszínvonalon produkálta a zenét, a magyar szöveget, a színpadi látványt, és nem utolsó sorban a kiváló szereplőket.
A Favorit lemezkiadó 1984-ben kiadta a Madách-beli eredeti szereposztással elkészült lemezt is.
A zseniális magyar fordítást  Romhányi Józsefnek köszönhetjük, a kitűnő rendezés Szirtes Tamás érdeme.
A szereplők pedig a magyar színjátszás olyan kiválóságai a teljesség igénye nélkül, mint Almási Éva, Haumann Péter, Hűvösvölgyi Ildikó, Gyabronka József, Cseke Péter, Szerednyei Béla, Kishonti Ildikó, Paudits Béla és még sokan mások .
Sajnos a magyar változat hanganyagát nem tehetem fel, kárpótlásul azonban ahol lehet, megtalálható az eredeti, angol nyelvű felvétel.

Karminca dal
(Jellicle songs for Jellicle cats)

Vaknak születsz-e, mondd?
Vaksi sötétben látsz?
Királyt bámulni mersz,
Tetszik neked a trón?

Tudsz-e harapni jól
úgy, hogy ebesdit játssz?
Peckes délcegen jársz?
Éjjel csatangolón?

Mit a Karminca tud és Karminca bír,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód

Hogyha fejjel zuhansz, mindig tappancsra érsz,
Gyötör félsz, amíg élsz, hogyha villog az éj.
Nyom se kell, sem egy jel, hogy te hazatalálj,
Tudod, hogy kapaszkodj, hogy a Tejútra érj .

Mit a Karminca tud és Karminca bír,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond

Raksz e seprűre nyerget, hogy repülj a dombra?
Mondd, izgat a gyertya?
A könyv meg a gong?
Voltál nyájasan bősz, sanda sintérnél szolga?
Voltál öregdiák égi pokolban, mondd?
Tudsz e szerezni, mondd, éjjel konkrét zenét,
Mit szellem hat át, s benne elszabadul?
Tűröd úgy is, ha fáj, mások művészetét?
Tudsz e feszülni úgy, mint a hegedűhúr?

Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Karmincák tesznek Karminca mód

Tudok lengeni úgy, mint a lenge trapéz,
Autó kerekén át ugrunk duplaszaltót
Kúszunk falon és fán, hogyha kerget a vész,
Sétány nekünk a cső, ingó hinta a drót

Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód

Tudsz e zengeni kardalt, ha magad vagy még
Egy Rossini-kettőst, Strauss-keringő, ááááá
És kandúrban fennen kivágni a C-t ááá
Hogy visszhangtól zengnek a cseréptetõk
Karminca cicc, mind Éjkirálynő
Szférai nótánk egetverő,
Händel-dal zeng fel a Messiásból:
Halleluja mily angyalin szól!

Ó, rejtelmes nagy istenség,
E macskatraccsra nincs mentség,
Harsog a Dóm tér, VIVÁ-t zeng,
Éljen az ősi cirmosrend!
Fondor, bátor macskalény mind helyesli ezt.

Mit Karminca tesz és Karminca mer,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca dalol Karminca dalt
Karminca ifjú, Karminca vén
Karmincán perdül Karminca tánc
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca dalol Karminca dalt
Karminca ifjú, Karminca vén
Karmincán perdül Karminca tánc

Van becézett cicc és lenézett sicc
Van bölcselő cicc és törtető sicc
Akad kántori cicc, no meg látnoki sicc,
Kétkedő cicc és kérkedõ sicc,
Van ábrándos cicc és házsártos sicc
Műértő cicc no meg műsértő sicc,
Átvitt értelmű cicc, kettőséletû sicc
Van korszerű cicc és korcseszű sicc
Van haladó cicc, minden-tagadó sicc
Apáca cicc és garázda sicc
Szenvtelen cicc és szemtelen sicc

Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tud meg Karminca mond
Karmincák tudnak Karminca mód

***

Gimb-Gömb macska
(The Old Gumbie cat)

A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Allaold
A selymes, cirmos szőre szép,
A tigriscsík közt némi folt.
A lépcsőn csendben üldögél,
A lábtörlőn lel kényelmet
És ül és ül és folyton ül,
És ettől persze gimb-gömb lett.
Persze ettől gimb-gömb lett...

Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még,
Ámha hortyogva mélyen alszik már a család,
Akkor talpraszökve munkára fogja magát.
"Nincs oly szakszerű egér, melyet bajba nem sodor
Mert oly bőszítően hat rám a csúnya, rossz modor
Ha egyet elrejt a gyékény, a rongyszőnyeg,
Azt szőni-fonni, cimbalmozni oktatom főleg."

A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Allaold
A függöny rojtját bontja szét,
És köt rá egy-két szép csomót
A párkánypárnán nézdegél,
Vagy puffon, mely már szétvedlett
És ül és ül és folyton ül,
És ettől persze gimb-gömb lett.
Persze ettől gimb-gömb lett...

Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még
Õ úgy véli, lomha banda
Mind a csótány
Némi testgyakorlat
Rájuk férne éjjel is tán!
Lesz itt rend, annyi szent, hogyha nyávog egy jót
A cserkész, a sípnak sem fogad így szót
Mindnek életcélja lesz, derék jótettre kész
Nem is banda már, csak megfáradt popzenész.
Hát ma Gimb-Gömbnek tapsolj és zengve hurrázz
Hogyha majd nem lesz mért élned, csődbe jut a ház,
Hurrá, hurrá, hurrá!
Oly rendes, bocsánat, macskacsaj!

Köszönöm, kedveseim!

(Előadó: Paudits Béla, Kiss Mari)

***

Micsel Rumli
(The Rum Tum Tugger)

A Micsel Rumli a makacs macska-ficsúr.
Ha pipihúst adnak, a libacomb kell,
Ha a házba vinnél fel, jobban tetszene a kert
Nyugtot szívem ott se lel, vágyom fel csak azért-mert
Csak a patkány érdekel, ha egy egér elém ül,
Ha patkány szaporodik el, fogam egerekre fűl.

A Micsel Rumli makacs macska-apacs.
Senki fia rólam mást nem állít:

Úgyis az lesz, mit ő tervez
Próbálj ellenem kieszelni bármit

A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Ha beengednek, örömmel maradok kint
Az ajtón bévül int, jöjjön ki, és belül lát
Ott majd várok fél órát, aztán lófrálok megint
Sok a szekrény, tárva mind, belül gyűröm a ruhát
De ha beszorulok, százfele szakad gatya, ing.
A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Soha senki fia rólam mást nem állít:

Úgyis az lesz, mit õ tervez
Próbálj ellenem kieszelni bármit.

A Micsel Rumli makacs macska-ficsúr
Én bogarasan élvezem csökönyös dacom
Hogyha halat adsz, kéne egy jó nagy, húsos csont
De ha nincs a tálon hal, én a húst otthagyom
Tehetsz elém tejfelt, fújok rá nagyot,
Mert az jobban kell, amit én csenek el, aúh
Abban aztán fülig benne vagyok,
Amit én lopok el, csak az érdekel

A Micsel Rumli a fondorlat bölcse,
Ha cirógatják, dühös
Pedig ez kell nekem,
Ha hímezel, akkor ülök az öledbe,
A rumli, a rumli a lételemem

A Micsel Rumli a fondorlat bölcse,
Ha cirógatják, dühös
Pedig ez kell neki (nekem)

A Micsel Rumli makacs macska-ficsúr
Senki fia rólam mást nem állít
Úgyis az lesz, mit ő tervez
Már próbálj ellenem kieszelni
Báoá-bá-bá-báoá
Bármit.

(Szóló: Szerednyei Béla)

 ***

Grizabella
(Grizabella, the glamour cat)

Itt él egy macska, oly hallgatag, oly félénk,
Mert az ablakok fénye rá csak gúnyos fintort vág
Pár ázott homokszem a tépett, elnyűtt bundáján
Görbült tű a szeme sarka, szépet csak a múltban lát

A város peremén éldegélt,
Hol a szél is felsír a szegényekért
A Senki Földje ez, zord árny lakta zug
Csupa fényen át vitte erre az út.

És a postás csak néz, csendben révedez
Ki hitte volna még, hogy máris vége lesz
Hogy így kihunyhat egyszer fény és láng
Hogy ez Grizabella, a bűbáj cicánk

Grizabella, a bűbáj cicánk!

Grizabella, a bűbáj cicánk.
Így hamvad el tűz és láng
Ez volt Grizabella, a bűbáj cicánk!

(Szóló: Almási Éva, Bencze Ilona, Póka Éva)

***

Ben Mickering és Mindlevery
(Mungojerrie and Rumpleteazer)

Ben Mickering
És Mindlevery
Minket egy párnak tarthatsz, mint két kaptafát
Mint két kócos bohócot, tükörkép ikerpárt,
Fejtetőn összenőtt akrobatát

A nagyvilág minket félve tisztel
És tőlünk reszket a liget, a part
Sokan csavargó csövesnek néztek x-szer
És nem sokat téved, ki annak is tart

Ismer minket a korzó, a part menti sétány
A villanegyed, a dombvidék
Egy kis tekintély mindezért megillet méltán,
De szinte már sok ez a népszerűség!

Ha egy házacska ablaka tárva áll,
Ott a porcelán röpköd, a váza száll
Ha a tetthely egy zsindelyes háztető
Holnap áztatja ágyad a langy eső.

Ha a szárítókötélen libeg egy ing,
Este húzd ki a latyakból, mosd ki megint
Ha egy lányka gyöngysora szétszakad,
Szemezi sírva a szék alatt,

Már az anyja így kiált:
Itt a mocskos macska járkált!

Tán a Ben Mickering?
Vagy Mindlevery?

De nem dühöng soká, mert neki az árt!

Ben Mickering és Mindlevery,
Mi traccsolunk, trécselünk órákon át
Gyakran betörünk oda, hol csörögve pörögnek,
Húzd ki-nyomd be automaták.

A törzshelyünk minden kis üreg meg rés,
A rendszeres munkánk a semmittevés
Mégis jó fickók vagyunk, a rendőr se bánt
Néha vonzalmat érzünk néhány iránt.

Ül a család az asztalnál, ha itt a dél,
Akkor rendszerint nem épp a fogyás a cél,
Készül argentin marhasült, zöldséges tál,
Ám a szakácsnő sápadtan bebotorkál.

Akkor előbb egy reszketeg sorry-t rebeg,
Aztán közli, hogy enni csak holnap lehet,
Mert a marhacomb lábra kelt, elsántikált,

Már az asszony így kiált:
Itt a mocskos macska járkált!

Tán a Ben Mickering
Vagy Mindlevery

De nem dühöng soká, mert neki az árt!

Ben Mickering és Mindlevery,
Mi jól tudunk együttműködni ketten
Ez nem csupán ritka nagy szerencse ám
Az bravúr, hogy nem értek még soha tetten,
Mert úgy söprünk el, mint a vad hurrikán,
Senki nem meri letenni ott az esküt
Ez Ben Mickering vagy Mindlevery
Vagy mind a két kísértetmacska együtt!
Ha ez vagy az csörren csörömpöl bent,
Vagy puffanva huppan vagy perdülve peng,
Ha egy megszédült lexikon azt mondja: bnyoabnybny,
Vagy egy vázából tör elő hasonló hang,

Már az asszony így kiált:
Itt ez vagy az járt!

Tán a Ben Mickering, tán Mindlevery?
Aztán nem dühöng soká, mert neki az árt!

(Szóló: Hűvösvölgyi Ildikó és Gyabronka József)

***

Mr. Old Csendbelenn
(Old Deuteronomy)

A jó öreg Csendbelenn megfáradt agg,
Bizony két macskaöltőt itt vészelt már át.
Csuda bölcseket mond, néha verset farag,
Még láthatta trónolni Viktóriát.

A jó öreg Csendbelenn tízszer ült lagzit,
De úgy hírlik, százegyszer megözvegyült.
Tarka kölykei száma túlzásnak hangzik,
De a környéken néhány száz rég összegyűlt.

Itt a községben közkedvelt, ábrándos képe,
Ha árnyékban gubbaszt, vagy napfürdőt vesz.
A legvénebb polgár is ámul, nézd csak, lám-lám
Merjem-e hinni, ej hát no, hinnye, biz ám!

Ha nem mentek sétálni nálam itt fenn.
Úgy ez itt a jó öreg Csendbelenn,

Nézd csak lám-lám, merjem-e hinni?
Ej hát no, hinnye, biz ám!

Ha többé már nem látod képes felem,
Hát elment a vénséges Csendbelenn!

(Szóló: Paudits Béla, Tímár Béla, Póka Balázs)

*** 

Színházi macska
(Gus: the theatre cat)

A színházi macska az ajtónál ül,
ma csak úgy hívják "Tus" itt a házon belül.
Neve más volt "MijáTus", ez nem praktikus,
kicsit hosszú és fárasztó, kurtább a "Tus".
A bundája löttyedt, csak a csont tartja még,
Mancsa reszket, mert Parkinson-kór gyötri rég.
Hajdan ő volt a bálvány, a kandúri hős,
ma egy patkányt sem űz el a vén reszketős.
Ködös emlék ma már az a szép hősi múlt,
hogy a színpadon kit csókolt, kikhez simult.
De ha klubjukba meghívják jó cimborák,
melybe kocsmából jut be a söntésen át,
csak kínáld és koccints, már várnod sem kell,
hogy száz tarka emléket élesszen fel.
Mikor ő volt a sztár, neki tapsolt a nép,
és a fényképét százával kapkodták szét.
Csupa pótszékes ház, csupa kasszasiker,
néha pár csokor pockot is dobáltak fel.
De a legszentebb emlék, mit szívében hord,
a "Vasmacska Fantomja" címszerep volt.

- Hogy ma ez megy, vagy az megy, sose kérdeztem meg,
hiszen fejben volt énnálam hetven szerep.
Hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád,
Nálam nem vett a közönség zsákbamacskát!
Hogyha rossz volt a darab, zavar abból sem lett,
mert az én gondos játékom mentette meg.
Elvem az volt, hogy ésszel, de szívvel is játssz,
ne csak hátaddal domboríts, mint egy pojác!
Mikor haldoklott Mimi és a földre zuhant,
ingott farkincám, mint kint a lélekharang.
És ha pantomim kellett, nekem az sem volt gond,
mindegy show, dráma, bretri vagy cirkuszporond.
De a csúcs volt, mely fémjelez egy egész kort,
a "Vasmacska Fantomja" címszerep volt ! -

És ha kaphat még egy vagy két jóféle gint,
tucat művészi élménnyel traktál megint.
Mikor Shakespeare-be ugrott be kéményen át,
hogy, mint Othello kormosra fesse magát.

- De ma én mondom rosszak a színi iskolák,
visszasírhatnánk Viktória aranykorát!
Ma nem kell a legendás, régi rutin,
mert ki színre lép nem tudni, bent van vagy kint. -

Nagyot ásít és mancsával egyet legyint...

- Persze más ma a színház és modernebb mind.
Ez rendben is volna, csak az itt a vész,
ehhez nem kell a legendás, régi színész!
Oly mágus, ki elvakít...
Mint mikor Én!
A "Vasmacska Fantomja", én!
Mikor Én.....

(Szóló: Kishonti Ildikó, Haumann Péter)

***

Elvisz Trén
(Skimbleshanks, the railway cat)

Elvisz Trén, ő váltóőr és gyorsvonat főrendész.
Izgul minden kalauz, van már 19:20,
fent a hét nagy postazsák:
"Hol van Elvisz, Elvisz hol van ?
Talán kint az egyik boltban.
Megint késünk majd egy fél órát !"

"Fut a bakter két irányba,
 fut a főnök három lánya,
ez a trapp-trapp csap nagy zajt.
Hol van Elvisz, no még ilyet,
baj lesz ebből, ha nem siet,
még a posta is késik maaajd...

Tizenkilenc huszonhét,
ennyit késni elég szép !"
"Minden utas szinte őrjöng már !"

"Akkor bújok ki alul, közlöm velük hanyagul:
Egy kis dolgom volt a poggyásznááál..."

Senki nem packázhat Elvisszel,
hogyha látod, befogod a szád.
És a postából semmi nem vész el,
ha a macska adja át!

"Ez a kuckó várja Önt, az ágya az ott fönt,
kint az ajtón a becses neve áll.
Ugye, jó kis fülkét adtam, puha pihe itt a paplan
és a padlóra egy porszem se száll.
Van itt nagy és pici lámpa, ezt Ön tetszés szerint váltja,
ha egy gombot megnyom befütyül a szél.
Ez a kecses kicsi kagyló reggel cicamosdásra jó,
itt meg fűthet, ha már belepte a dér.
Ha a pincér kopog este, kérdi Öntől szinte esdve:
"Reggel milyen teát óhajt ?"
"Jó erőset és sokat !"
Ezt ellenőrzöm csupán, nehogy elfeledje bután,
így nem csinálhat soha semmi bajt..."

Este vígan búj az ágyba mind, lám mit tesz a gondos kéz!
Már alhat a jó utas békésen,
nem zaklatja hajh még egy kisegér sem,
ha a macska áll minden éjjel őrt és mindenütt széjjelnéz.

Elvisz Trén, Ô váltóőr és gyorsvonat főrendész
Elvisz Trén, Ô váltóőr és gyorsvonat főrendész

"Éjjel éber vagyok ám, és ha kitikkad a szám,
akkor kortyolok a teámból egy jót.
Néha egy kis whiskey-t is, ettől leszek üde, friss,
bolha Énelőlem akkor meg nem lóg.
Néha beszáll pár bogár, még a vonat álldogál,
legyet lyukasztani vállalkozom Én.
Így a hosszú utakon teljes lesz a nyugalom,
Én ezt biztosítom éjnek idején.
Viszont láttak talán páran kint a rendőrőrszobában,
mikor nyújtottam a jelentésem át!
Majd a végállomásnál, ahol mindenki kiszáll,
mindig ott voltam, hol megbotlott egy láb..."

Hozzád simul a farkam, a macskák nyelvén
ez annyit tesz, hogy "Viszlát!",
biztos láthatod többször is Elvisz Trént,
a gyorsvonat macskáját!

(Szóló: Hűvösvölgyi Ildikó, Cseke Péter)

***

Sam Mitsegél
(Macavity, the mistery cat)

Sam Mitsegél vagy más nevén a hírhedt Puhatalp
Ki látta őt, a rémületbe biztos belehalt.
Nála csődöt mond a Scotland Yard, a titkos ügyosztály,
Ha rajtaütnek hirtelen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél a Newton szabta tételeknek fittyet hány.
Ha kell, a légben fenn lebeg, vagy elrepül egy piszkafán,
Tud felzuhanni lentről is, és néha vízen jár,
De kapd csak el a tetthelyen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Lesd a háztetőn, a föld alatt, a bányatóban, bár
Minden fáradtságod céltalan, Sam Mitsegél tovaszáll!

Sam Mitsegél oly ösztövér, a szőre színe rőt,
Tompa cimpa, törpe, tömpe orr a kandi szem előtt.
Sok ránc az íves homlokán, ez fondor észt takar,
A bajsza kajla és kobakja búbja szinte tar.
A feje, mint az inga ing, és előre is döf,
Ha azt hinnéd, hogy szundikál, oly éber, mint egy őr!

Sam Mitsegél , Sam Mitsegél , a páratlan Sam Mitsegél
A bűn, a vétek démona, a véredet fel hevíti,
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyről
Sam Mitsegél tovaszáll !

A nevén még nincs szégyenfolt,
De tudjuk, a kártyában csalt!
Róla nem készült még mancslenyomat,
Nem őrzi a Scotland Yard
Ha tejnek, vajnak lába kelt,
Ha elszelelt az ékszered,
Ha a sonka csonka csont csupán,
Ha a pincsi sírva szédeleg,
Ha az ablak szárnya szegve,
És a rácsa csálén áll,
Nézd meg jól, de láss csodát: Sam Mitsegél tovaszáll!

Sam Mitsegél ,Sam Mitsegél a páratlan Sam Mitsegél ,
Bűnök, vétkek démona, ki lompos macskabőrben éldegél
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél ,
Sam Mitsegél , Sam Mitsegél , Sam Mitsegél,
Egy biztos, hogy a tetthelyről
Sam Mitsegél tovaszáll!

(Szóló: Bencze Ilona, Kishonti Ildikó)

***

Mr. Mefisztulész, a varázsló macska
(Mr. Mistoffolees)


A legnagyobb mágus is tanulhat itt,
Ha ellesi Mefisztulész fogásait!

Ehhez mit szólsz?
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész

Kicsi, fekete, csendesen él,
És az öltönye nemesen szolid,
Ott is átoson, ahol át sem fér,
Egy vacak madzag néki légi híd

Kevert pakliból kihúzza az ászt,
És a kockával mindig hatot dob,
Akkor eszel ki újabb csodavarázst,
Mikor azt hiszed, egeret fog

Hol egy kupakot vagy nyelet nyel,
Hol a szardínia alakul át,
Hol egy kanalat vagy kést tüntet el,
Ha már nem hiszed, mit a szemed lát

Az előbb még itt volt, most meg eltűnt, ez tény,
Meglesz holnapután, kint egy bokor tövén.

Ehhez mit szólsz?

Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész

Olykor elmerengve, hangtalan ül,
Szinte szemérmesen hunyorog rád,
Aztán felüvölt, hogy süketül a fül,
Ha a kandallóból odanyal egy láng

És ha úgy látod kint tekereg,
Akkor ott ül az ereszen fent,
És ha úgy hallod, miákol egyet neked,
Csupán mind a két füled cseng

Nem is kétséges, mágikus lény,
Hisz mindig kétfelé él,
Ha ott ül az egyik helyén,
A másikon is marad egy fél

Egy cilinderből, hipp-hopp előcibált egyszer
Egy pinduri, fekete pici cicát!

Ehhez mit szólsz?

Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!
Íme a mágikus Mr. Mefisztulész!
Hókusz!

(Szóló: Balogh Ferenc)

*** 

Éjfél
(Memory)

Éjfél,sűrű csönd ül a járdán,
Mire gondol a kék hold,
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú,
Rőt avar fut a lábam elé,
Tépett ág jajong a fán.

Holdfény derűs emléket ébreszt,
Újra éled a régmúlt,
Minden gyönyörűség.
Boldog órák
Az ifjúságom szép idején,
Gyertek hozzám vissza még.

Halvány lámpa villog fenn,
még áldott árnyék rejt el.
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
ha rámtör majd a reggel.

Hajnal, ne tarts tükröt a fénynek
Ha csak emlék az élet,talán szép marad még
Tán e kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy mint egykor, régesrég.

Füstben barnult új nap kél
a korhadt pállott széllel.
Kihúnyt lámpát gúnyol az ömlő fényár,
ha elkullog az éjjel.

Nézz rám, kicsit érints meg némán,
Maradj még szelíd emlék,
Színes hajdani nyár.
Érj csak hozzám,
És feléled a boldog idő.
Jaj,a hajnal pirkad már!

(Szóló: Almási Éva, Póka Éva)

Csendbelenn szólója
(The ad-dressing of cats)

Hogy lásd a macskák életét,
Úgy véljük, ennyi épp elég,
Több szóra szükség nem lehet,
Hogy lásd, a macskák jellemek.

A mély tanulság rád ragad,
Hogy nézz miránk és lásd magad,
Így érzed már, hogy csúf dolog,
Ha szép nevünket gúnyolod,
De ím tanulj meg még egyet,
Hogy minket hogy s mint szólíts meg.

Vésd észbe mélyen, érezd hát,
A macskák macskák, nem kutyák.

A szabályt tudja minden macska jól
Vagy szólítsd meg, vagy õ se szól.
Ezt jómagam úgy érteném,
Ha szólíthatsz, majd szólok én,
De köztünk álljon ám tovább
A három lépés távolság.

Hajts főt, mert így lesz látható,
E név az ajkadon szent szó.

De társad ő csak úgy lehet,
Ha majd bizalmát elnyered,
S a hû barátság zálogát,
Sok tejszínt nyújts egy tálon át.
E célra jó még pontyszelet,
És nyúlgerinc is módfelett
Vagy angol módra marhasteak
Csak bő legyen a választék,
Ily módon ahhoz eljutnál,
Hogy néven szólítsd már.

És jár is ennyi hódolat,
A mi nagy méltóságunknak
Vésd észbe ezt az óhaját,
És macskád máris jó barát.

És jár is ennyi hódolat,
A mi nagy méltóságunknak
Vésd észbe ezt az óhaját,
És macskád máris jó barát.

(Szóló: Póka Balázs)

 Lap tetejére