"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
Nap és Vihar határán
A Nap és a Vihar határán 4 tételben
Vadvágy
Éreztem, hogy fal választ
el már tőlem ahogy az üvegablakhoz nyomtad kezed nem éreztem melegét
tenyerednek mely a felhők útját mutatta meg nekem.
Gyöngyöző arcod
láttán felbuzgott bennem a vágy, hogy ajkammal igyam fel cseppjeit. Mint
kölykének vad oroszlánanya, nyelvemmel simítsam testednek forró nedveit.
Vállamon hordoztam illatod, orrcimpám remegve emlékezett. Ám a hűs
víz lemosta, mint szörnyű esküd boldogságomat.
Menj és feledj,
vagy hívj és ölelj... én elfogadlak.
Alázat
Botorság, tudom, mit remélek, hogy
nem hűlt ki még belőled egészen a vágy, mi meggyújtott engem s lobogó
máglyát rakott testembe
nyújtózva heverek az ágyamon fülledt, izzadó
éjszakákon mert látlak, érezlek ahogy öleltél, nem akarom tudni, hogy
csak emlék
csókod mély örvénye, most is lehúz s meghalnék ma is a
szenvedély feneketlen mocsarában, de ne nézz -, hisz megöntöztem lábad
könnyem
szent vizével. Ha ellöksz, ha megfogod karom, s csendes
szelíd szóval adod vágyamnak a kegyelemdöfést, testem jéggé dermesztem,
hogy soha ne kívánjon.
Várok
Rád
Várok Rád, várlak hát Kedvesem smaragdszemed tükrét
úgy lesem mint vihar után a halvány szivárványt mi mosolyodon át fénylőn
ragyog rám.
Legyen hát titok az ezerszer is titok s ölemben Neked
száz új titkot nyitok. Ölelnélek forrón, csókolnám a szádat csak érezd
velem újra azt a vágyat.
Lépj szentélyembe, hol a nyirkos oltár
bársony redője imádásodra vár zengjük el együtt az ájult halleluját
s gyújtom- ha kéred -a cseppenő gyertyát.
Könyörgés
Nem
leszünk már egyek, tüzem lassan kihúny meddő vágyakozásban szerelmem fakul
hiszen nem kell neked, magam tűzre vessem? hogy elfojtsam a lángot,
hogyan tehessem?
Jégből vagy, kemény kőből vésett tábla pedig méhem
kútja oly epedve várja öntöző esődet bársony barlang mélyén fakadó
forrásnak izzó televényén.
Sivár ugarrá vált testemmel mit tegyek?
Ki szeret, ki ölel eztán már engemet ki csókolja mellem, derekam ki
fogja gyönyörben ki lesz majd, ki hajam markolja?
Oh édes fájdalom,
oh kedves gyötrelem nézd, pillámat már felvetni sem merem testemben
reszketek, az arcom pírban ég oh csak enyém lennél, egyszer adná az ég.
Oh kegyes Isten, oldozd fel őt kérlek szerelmes szív hívja, ez nem
olcsó vétek Lásd az én szívem hű, csakis Őt akarja Leszek, ha akarod,
holtomig a rabja.
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
