Az interneten verselők - szerintem egyik legszívderítőbb - szokásainak egyike az egymásnak versre-verssel, rímre-rímmel válaszolgatás. Ezekből az improvizációkból gyűjtöttem egy csokorra valót, mert sajnálnám "kidobni" őket, hiszen mindegyik egy-egy reakció egy másik ember gondolataira - emlék.

Sootie-nek

Most, hogy szivem már annyira nem sajog
s nem az ő szemével néznek a csillagok,
a szél nem az ő hangján muzsikál,
elmondom jó Sootie bácsi
most mégis mi fáj.

Most csak az hervasztja arcomról a mosolyt
hogy nemcsak szerelem, de barát is elhagyott,
lobbanó majd kihunyó lángok bántanak
pedig nem építek csalfa légvárakat
mégis kicsit fáj.

Most jókedvet hoztál, lám mily sokat ér
az önzetlen vidám szó, nincs is már kesergés
ujjam tétován keres válaszrímeket
kedvességedet miképp köszönje meg,
hogy már nem fáj.

****

Köszi Sootie a vigaszt.
Legyen tejszinhab a malaszt?
Fagylaltban tálalt örömhormon?
Inkább legyen méla mormon
mert karcsú derekamnak annyi
nem tanácsos búból sütit falni.
Pasi van csokorral, igaz ez a szó
de nagy csínytevő ám a Cupidó
ha egyszer belédlőtt akkor már sajog,
s szerelmedet sutba sem rakhatod.


***

Utóirat egy vershez

Ez itt most egy hevenye.....
nem épp a műveim legdicsőbb teteje
de Nevis szavára beindult az agyam,
s elküldöm a csudába búsuló magam.
Akit szerettem, már úgyis más után fut
s ha nekem talán nem reménytelen
gyorsan kimúlt fakó szerelem jut,
hanem sok más öröm,
azt nektek is köszönöm.

****

Azt mondják mind a filozófusok
ha romokban a lelked, akkor is mosolyogj.
Ha sugárzol, nevet rád a világ
s könnyebben hurcolod azt, ami belül fáj.
Talán vidám szavad, szemed fénye
lesz valakinek vigasz, végső reménysége,
hogy történhetnek még csodák.

****

Mondhatnám, hogy elmés
vagy inkább elmész....?
Ám mivel nem vagyok
sem pösze, sem selypes
így azt mondom rímes
versecskéidet tartsd meg,
vagy tüntess vele ki mást.
A plágium - ha nem is
szószerinti - ronda dolog,
és rest elmére vall, úgy fest.

xxx

Csak köszönet, hogy megláttad versem,
s hogy téged is megihletett
a morc tőlem nem is ezért illetett,
hiszen ilyesmi megesik gyakorta
csak az egybeesés ami kissé furcsa,
az azonos cím, s a megtekert gondolat.
Túlzás talán, hogy tüzet okádok
bár a csillagjegyem Sárkány,
vizet önteni vagy inni szoktam,
vele fogat mosni, de felkapni ritkán.
Nem pirul arcom, hogy megbántottalak
figyelmeztetésem csak azért született
hogy ne karikírozz olyan verset, kérlek
mi nem játékból, igaz érzésből kelt.
Nem vagyok dühös, higgadni sem kell
s örülni is fogok, ha tőled, mint gyakran
szép verseket látok.

xxxx

Kedves Jóbarátnő, válaszom megvan,
szivemben nem harag, inkább a "fáj" lobbant
de az mind az enyém, ez való igaz.
Hogy más tán másnak látja?
Magára vessen az, ki érzéseit versben
teszi közszemlére, lehet élc a díja.
Nem gondoltam én semmi álnokságot,
így nem kell vállalnod prókátorságot
Vénséget nem ismerem, ő sem engem
hajba nem kapok vele és le sem nyelem
nem bántom én, dehogy, távol álljon tőlem.

****

Legyen reményed.... szárnyas!
Ne emlékbe kapaszkodj, hisz elengedi
kezed, köddé válik.... arca úgy merül fel
mint tó fenekére ejtett tükörről csillanó
kóbor napfény... tört, opálos kép
nem a való.... csupán ábrándjaid fakó
visszfénye - magányod utolsó
reménye. 

****

Ámulok bámulok, micsoda versek
magányosok tovatűnt szerelmeikért
hideg szobáik sarkában senyvednek
nem akarva tudni, bánatuk mit sem ér

Amott röppenő szerelem tüze gyullad
az érzékek viharára tárt szenvedéllyel
harsogó harsonákkal hirdetve, a múltat,
fájó foltokkal teli félelmeidet már feledd. 

****

Szavak, kedvesség.... néha olyan nehéz
mint egy mázsás kő, - pláne ha lábamra esik -
mert van úgy, hogy az ember körülnéz
és lát morcokat, olyan szomorú az egyik
a másik meg dühös, vagy éppen közömbös
erre mit teszel, hogy olvadjon a jeges
hipp-hopp kedves leszel, adod az örömöst
hogy derüljön a morc, mérgét feledje
Hát (háttal nem kezdünk mondatot,
csak szemből - kiment a buta fejemből)
ezért néha kicsit csalok-csalogatok
mosolyt a morcosból hogyan hozzak elő.

Aztán vagy sikerül, vagy nem,
ha marad a morc elkullogok,
ha igazi a mosoly, én is vidulok.

****

Mosoly? Jöhet! nevet az ég
süt a nap, most ennyi elég
éjjel járnak a rosszkedvek
főleg, mikor nem szeretnek.

Mikor éppen búcsút mondok
szívem-lelkem nem túl boldog
ezért megyek vándorolni
mosolyomat visszacsalni

****

Vidulj hát, a bánatot félre
a lélek oly törékeny
szilánkok, cserepek
könnyet ne ejts érte

Szikkad a szíved, vigyázz
kinek kell bús áldozat
nem álmodja álmodat
Vádirat lesz majd hibád

Lesz tavasz, újra nyár is
majd új utakra térsz

Vásznadon új film pereg
csendes öröm, szenvedély? 

****

Már azt hittem itt is dúlt a számum
seszó sebetű se jön ki tollbul - szájbul
de itt van mégiscsak Croft a Lara
- mert a lányoké ám a sor eleja -
és Nevis a teraszról, meg Alcar is
(fejemen körbejár még a vigyor is)
a bajomat addig jól lejegelem
míg értem nem jön a fejedelem
de nem ám depis álruhás herceg
aki jogarával a csajoknak henceg...........

(Húúúú.... ez jólesett. :)

Rosszkedv ellen végy humort egy kiskanállal , ne menj ahhoz, aki rád tesz egy lapáttal
ha undok lennék, azt mondanám neki....
hé, kisapám! szórakozz a nyáddal!


(Ici-picit dühivagyokemotikon.....
Alcar után, de szabadon....)

*****

Büszkeség - alázat - alamizsna,
olyan széles lehet a paletta,
min emberségünk, lelkünk színeit festjük.
 

****

Ne keress tovább, szállj le itt madár
S ha Pygmalion vagy, hozd Galatheád
Itt nem rosszindulaté, de érzésé a szó
Mi néha örömöt, néha keservet hozó.

****

Megemelem kalapomat -
kalap helyett a skalpomat -
morogja a vén indián
nemez fejfedője híján.

Nincs is neki mása csak tolla
Másának meg szamovárja
abba' főz meg finom csáját
patak mossa fehér... térdét.

****

Ilyen rothadt lenne e kor?
Közönséges üli a tort
a szép és szabad felett?
Van talán ki mégsem feled...

Ám az utókor nem néz vissza
sem szabadra, sem rabokra
viselj akár bilincset kezeden
vagy friss olajágat fejeden...

****