"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet)
Szerzői jog
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva.
5-7-5 (haikuk)
Öregség
Egyedül járt út, önmagukra font ujjak. Elszálló évek.
****
Haiku
Milyen
furcsa ez - néhány szó elmond mindent. Ilyen az élet?
****
Madáretető
Kék
cinegeszárny rebbenő, sárga levél Közeleg a tél.
****
Zápor
Csepp,
csepp, esőcsepp Eresz fénylő gyöngysora Sár lesz a sorsa.
****
Macska
Osonó
vadász. Puha lépte olvad a Hold-színű éjbe.
****
Hajnal
Csendben
lélegzem s gondolok az éjre még Kinn madárdal szól.
****
Reggel
Csípős a
reggel. Szemem néhány könnycseppet arcomra görget.
****
Majd...
Jácint-illatú hajnal, csókodnak
íze a csendé. Nap kél.
****
Bánat
Szívemnek
gallya roppan. Zsenge zöldjének színe enyész már.
****
Ámulat
Szemem-szám
ámul ennyi szépség láttára- jöhet már az ősz.
Most ágakat tép a
férfi-szél, nem szellő lányok susognak.
****
Magány
Magányos fa
egy óceán közepén,oly szívet tépő kép.
Védelmező lomb nem
ringatja madarát, dala nem szól már.
Hullámcsobogás nem pótolhat
madárdalt. Emlékezni hív...
****
Csak árnyat
adó fa, hűs menedék, forrás tudok én lenni.
Ám elkerül az ki
enyhülésre vágyik puszta közepén.
Létem így mit ér? Egymagam
hallgatom a lomb játszó hangját....
****
Élet-utazás
Suhanó
tájak. Viszem emlékeimet, fejem lehajtom.
Megérkeztem-e kérdem.
Hitetlenül néz rám a kalauz.
Menetrend.
Egy jön, egy elmegy. Én melyikre szálljak, bár tudnám.
Lelkem ma csendes, zakatolás az éjben. Társam a
holdfény.
Leple burkol
az éjnek, szívem dübörög. Alant kerék fut.
Kicsiny
fülkébe tág világot álmodni - az ablakot nézd!
Rohanó éjjel
ablak tükörén arcod néz rám. Utazom.
A lámpa
zöldre vált. Szédítő rohanás útjába ne állj!
Csak
kezeddel ints, szíved ne dobd utána. Vár új megálló.
Magányos
utat járva messzeség üzen. Vár még kikötő,
vagy út
sehonnan sehová nem vezet már? Ez végállomás.
Holtvágányon
áll egy vonat, vagy csupán vár. Idő dönti el.
Ha rozsda
marja, tüze nem lobban többé, már csak ócskavas.
Ha füttyent
egyet s iramodik új tájra, még haszna lehet.
Szívemben a
csend. Vonatom lassan indul. Nézem a tájat.
Kedvesem
arcát már elsuhanni látom, mégis öröm ez.
Hiszen a
szívem magával viszi, bárhol is járhatok én.
Vonatom
megállt. A sínpár hidegen fut lelkemmel tovább.
Egyedül
állok a rideg pályaudvar éjsötétjében,
kivilágított
vonat robog előttem s viszi szerelmem.
A sínek
mellett hiába nyílik virág szemem nem látja
harmatkönnyeit szárítja a nap
csókja s tovafut élte.
A költészet mottója
"Csak ami tenyeremen landol, azt engedem én föl madárnak. Többért hiába is sóhajtok – lezuhan szív-borzadálynak."
".... és bárhova is kerülnél majd a nagy küzdelemben, mint láng vagy füst, a te magad lelke mindenhol megmarad, megmarad neked értelmed, és szabad akaratoddal a jó és rossz között való teljes szabad választásod lehetősége." Jasna 31.19
AJÁNLOM AZ OLDALT
Verseim
